(Rövid válasz a címben feltett kérdésre azoknak, akiknek nincs kedvük végigolvasni a bejegyzést: nem igazán számítanak a töredékszavazatok, a visszalépési döntéseknél marginális jelentőségük van). 

Aggodalmakkal telve kezdtem el ennek a posztnak az elkészítését, mivel semmiképpen sem szerettem volna ezt a kis adatelemzős blogot a politikai adok-kapok világába terelni, de sajnos túl nagy a csábítás, hiszen egy-egy választás annyi potenciális elemzésre váró számot hoz magával, aminek nem tudok ellenállni. Cserébe annyit tudok ígérni, hogy a számokba semmilyen ideológiát nem keverek, igyekszem a lehető legobjektívebben foglalkozni a témával!

Miután a 2012-ben hatályba lépő választási rendszer megszüntette a kétfordulós egyéni választókerületi szavazást, és jelenleg a pártoknak egyetlen esélyük van az egyéni mandátum megszerzésére, nem meglepő, hogy a pártok és a szavazók részéről felmerült az együttműködés, a koordináció ötlete. A hódmezővásárhelyi eredmény világosan megmutatta, hogy az országosan 40% körül mozgó kormánypárt igazából probléma nélkül legyőzhető, ha vele szemben egyetlen darab kihívó jelenik meg, de ahhoz, hogy ide jussunk, értelemszerűen visszalépésekre lesz szükség az ellenzéki pártok részéről.  A témáról szóló kismillió cikk és komment gondolatmenetei között aztán szembejött egy olyan álláspont, amit nem igazán tudtam hova tenni - ez kb így hangzik: "az ellenzéki pártoknak nem szabad visszalépniük, mert elvesztik a töredékszavazatokat". Mivel két héttel ezelőtt még viszonylag keveset tudtam a töredékszavazatokról, ezért a magyarázat akár hihetőnek is tűnt volna, de aztán csak utánamentem a kérdésnek, és bizony érdekes eredményekre jutottam.

Ahhoz azonban, hogy ezek az eredmények értelmezhetőek legyenek, nem árt tisztában lenni a választási rendszer működésével, és mivel attól tartok, hogy a szuperbonyolult rendszer részleteivel nem minden olvasó van teljesen tisztában, most igyekszem gyorsan felvázolni a lényeges elemeket. (A dörzsölt politikai mindentudók nyugodtan ugorjanak előre 3 bekezdést).

Tehát, választási módszertan ON: az egyfordulós választáson a magyarországi lakcímmel rendelkező szavazók két szavazatot adhatnak le: egyet a pártlistára, egyet pedig az egyéni képviselőjelöltekre. A pártlistás szavazat sorsa viszonylag egyszerű: az érvényes szavazatokat pártonként összegzik, majd ehhez hozzáadják a lakcímmel nem rendelkező szavazók levélszavazatait, és meg is vannak a listás szavazatszámaink pártonként. Ezután jön a parlamenti küszöb szűrője: az eredménylistáról levesszük azokat a pártokat, akik a listás szavazatokból 5%-nál kevesebbet szereztek, a pártlistás szavazatokért járó 93 mandátumból a kiesők biztosan nem részesülhetnek.

Az egyéni szavazatokat a 106 egyéni választókörzet szintjén összesítik, és minden körzetben eredményt hirdetnek: a relatíve legtöbb szavazatot szerző jelölt kapja meg a mandátumot. Az izgalom itt kezdődik: az egyéni jelöltekre adott szavazatok egy részét ugyanis átvisszük a pártlistás mandátumszámításba - ezek a híres töredékszavazatok! A töredékszavazat nagyon demokratikus jószág, ugyanis mind az egyéni győztes, mind a vesztesek részesülnek belőle, de eltérő logika alapján:

• A mandátumot nem szerző vesztes jelölt a rá adott egyéni szavazatokat "átutalja" a pártlistája részére. Független, illetve országos listával nem rendelkező pártot képviselő jelöltek esetén nem történik ilyen transzfer.
• A mandátum szerző győztes jelölt pártja a győzelméhez nem szükséges többletszavazatokat kapja meg. Azaz, ha a győztes A 22.001 szavazatot kapott, míg a második B 14.000-et, akkor A 8.000 szavazat fölösleggel rendelkezik, hiszen ezek nélkül is győzött volna - ez a 8.000 pedig megy is a párt kontójára.

A töredékszavazatokat tehát mind a 106 körzetből begyűjtjük és összesítjük pártonként, majd azokat hozzáadjuk a pártok listás szavazataihoz, és meg is kapjuk az országos listás mandátumszámítás alapjául számú teljes szavazatszámokat. A mandátumok kiosztását a D'Hondt-módszer segítségével végezzük el, amit sokkal könnyebb példával megmutatni, mint leírni, de azért megpróbálom: A mandátumosztásban érintett pártok szavazatszámait felírjuk egymás mellé, majd elkezdjük őket elosztani eggyel, kettővel, hárommal, és így tovább. A számítás eredményeként kapunk egy óriási táblát, amelyben oszloponként eltérő sebességgel, de folyamatosan csökkenek az értékek - ebből a táblából megkeressük a 94. legnagyobb értéket (mivel 93 mandátumot osztunk ki), majd megszámoljuk, hogy az egyes pártok oszlopaiban hány ennél nagyobb számunk van. Minden párt annyi mandátumot kap, ahány a küszöbértéknél nagyobb száma van, és kész is vagyunk! Itt látható egy szemléltető egyszerű példa a Wikipédiából, ahol a fiktív választásunk 10 mandátumot osztunk ki - a 11. legmagasabb érték a 7.833, az efeletti értékek érnek mandátumot. 

Választási módszertan OFF.

Ahhoz, hogy megértsük a töredékszavazatok hatását a jelenlegi gyakorlatban, most már elő kell vennünk a jelenlegi politikai helyzetet, vagyis az utolsó érdemi adatforrásunkat, a 2014-es választásokat:

A rendszer logikája szerint egyéni körzetekben sikeresebb párt kevesebb töredékszavazathoz fog jutni, így láthatjuk is, hogy a Fideszt a baloldali összefogás és a Jobbik is megelőzi ebben a kategóriában. (Ha a "régi" választási rendszer lett volna életben, ahol az egyéni győztes egyáltalán nem kap kompenzációt, úgy a Fidesz csak a 10 általa elvesztett körzetből kapott volna töredéket, és ez a szám 940.000 helyett inkább 150.000 körül lenne). Na, de mennyire számítanak ezek a töredékszavazatok a mandátumelosztásban? A D'Hondt-módszer matematikai elemzésébe most inkább nem állnék bele, helyette inkább nézzünk meg két példát, egy kihívó és egy kispárt helyzetét.

Az LMP 513.605 szavazattal szállt be a játékba, ebből 244.191 szavazat volt töredék, tehát ennyi érkezett a vesztes egyéni jelöltjeiről. Ha ezt a számot leosztjuk a 106 körzetre, akkor arra juthatunk, hogy egy körzetből átlagosan 2.300 töredék jött az LMP listájához. (Persze a valóság nem ilyen egyszerű: a Budapesten kiemelkedően erős párt jelöltjei a fővárosi körzetekben átlagosan 4.000 szavazatot kaptak, míg vidéken csak 2.000-et). Az összesen 513.605 szavazat alapján d'Hondt 5 darab mandátumot adott az LMP-nek, de mi lett volna, ha mondjuk 10 körzetben visszalép az LMP, és ezzel elbuknak kb. 23.000 szavazatot? Nos, semmi, ugyanúgy 5 mandátumot kapnak. És ha még többet? A következő kis táblázat egyértelműen megmutatja, hogy a töredékszavazatok fokozatok elfogyása sokáig nem okoz problémát, kb. 100.000 (azaz a teljes állomány 40%-ának kiesése) töredék után csúszik el egy mandátum, sőt, az igazán extrém, "senki sehol nem szavazott az egyéni jelöltünkre" szcenárió esetén is megmarad 3 mandátum - a listás szavazatoknak köszönhetően. 

Sokban nem tér el a helyzet egy nagyobb párt esetében sem, de persze ha 5 helyett 23 listás mandátumról indulunk, akkor azért folyamatosabb lesz a mandátumvesztés a töredékek fogyásával párhuzamosan. A Jobbik egyéniben nem nyert körzetet 2014-ben, de körzetenként így is kb. 9500 szavazat jutott hozzájuk (náluk is jelentős a regionális szórás, persze). Nézzük a táblát! 

A Jobbik táblájából is jól látható, hogy a töredékszavazatok által hozott mandátumvesztés mértéke nem drasztikus, a töredékszavazatok felének elvesztése mindössze 4 mandátumot (a mandátumok 20%-át) von el, és kb. 100.000 töredékszavat elvesztése visz el egy mandátumot.

A nyers számokat megnézve tehát egyértelműen kijelenthető, hogy a töredékszavazatok elvesztéséről szóló (ál)aggodalmaskodó bejegyzések a fake news kategóriáját súrolják, hiszen néhány (de akár több tucat) jelölt visszalépése mandátumokban alig kimutatható eltérést okoz a végeredményben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a visszalépés eredményeként kieső töredékszavazatok az adott párt számára egyrészt egyéni mandátumok formájában, másrészt pedig - mondjuk kölcsönös visszalépések esetén - extra töredékszavazatokként kompenzálódhatnak. Persze, ez a természetes, hiszen a politikai szereplők akkor járnak el helyesen, ha a mandátumaik maximalizálására törekszenek, tehát egy-egy visszalépésnél meg kell lennie azoknak a potenciális előnyöknek, ami miatt megéri bevállalni a lépést.

A visszalépések további előnyeiről és hátrányairól, illetve olyan körzetekről,  ahol matematikailag teljesen kézenfekvő lenne kezdeményezni a visszalépéseket, a következő bejegyzésekben igencsak részletesen fogunk beszélni!