Így, két héttel a phjongcsangi téli olimpia megnyitása előtt lassacskán hazánkban is egyre több szó esik a közelgő játékokról, pedig mint ahogy azt tudjuk, a téli olimpiák jellemzően nem Magyarországról szólnak. Hegyekkel és havas éghajlattal kevéssé rendelkező országunk a téli olimpiák éremtáblázatán enyhén szólva sem emelkedik ki különösebben: Phjongcsang előtt a 38. helyet foglaljuk el 2 ezüstérmünkkel és 4 bronzérmünkkel, az arany pedig teljesen hiányzik a kollekciónkból. Sikertelenségünket nem foghatjuk arra, hogy nem próbálkoztunk: egészen meglepő módon Magyarország egyike annak a 12 országnak, amely 1924 óta valamennyi (22 darab) téli olimpián képviseltette magát.

Ebből az elit társaságból természetesen mi vagyunk a legsikertelenebbek, így felmerülhet bennünk a kérdés: létezik, hogy mi vagyunk a legbénábbak a téli olimpiákon?

Nos, a rövid válaszunk az, hogy „attól függ”. Ahhoz, hogy ennél értelmesebb válaszunk legyen, először érdemes a kérdésünket pontosítani: a „legbénább” kifejezést tegyük egyenlővé a „legkevésbé sikeressé". De mi is a siker mércéje? Ha az aranyérem a siker egyetlen fokmérője van, akkor valószínűleg bajban vagyunk, hiszen 80 másik induló országhoz hasonlóan nekünk egyetlen első helyünk sincs. Ha viszont az érmeket nézzük, akkor máris jobb a helyzet: 73 olimpián résztvevő országgal szemben nekünk bizony van 6 érmünk is. És amúgy mi legyen azzal a további kb. 80 országgal, aki még odáig sem jutott el, hogy elinduljon egy téli olimpián?

A zűrzavart úgy oldhatjuk fel a legkönnyebben, hogy nem kizárólag az eredményességre fókuszálunk (hiszen ehhez csak egy éremtáblára kell ránéznünk), hanem elővesszük a hatékonyságot is, avagy megnézzük azt, hogy az adott országnak hány próbálkozásra (sportolóra) volt szüksége ahhoz, hogy megszerezze az érmeit. Ezt egészen egyszerűen képletesíteni tudjuk: ha elosztjuk az adott ország által valaha elindított sportolók számát a megszerzett aranyérmekkel, akkor megtudjuk, hogy az adott ország által indított sportolók hány százaléka szerzett aranyérmet, azaz hány sportoló kell átlagosan az aranyérem megszerzéséhez. Korábbi elemzéseinkhez hasonlóan itt sem akarok azért teljesen „a győztes mindent visz” megközelítést alkalmazni, hiszen a legtöbb téli sportban is nüansznyi különbségek döntenek, így az arany alapú számítások mellett a teljes éremgarnitúrára is kiszámoljuk a hatékonyságot. Az (arany)éremmel nem rendelkező országok értelemszerűen 0%-os hatékonyságot kapnak, így az igazán balfék országokat még egy külön ligában is megmérkőztetjük, ahol az veszít, aki a legtöbb próbálkozás mellett sem tudott egyetlen (arany)érmet  sem szerezni.

Most, hogy a módszertani alapunk megvan, nincs is más dolgunk, mint összeadni az eddigi 22 téli olimpián részt vett sportolók számát országonként. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű: köszönhetően a téli olimpia egyetlen igazi csapatsportjának, a jégkorongnak, sok olimpiai csapatban megbújik számos férfi (és nő), akik valójában egyetlen statisztikai aranyért versenyeztek. Éppen ezért nem volt más választásom, minthogy a hivatalos küldöttszámból minden olimpiára vonatkozóan levontam a jégkorongban érintett sportolók számát. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ez sem volt annyira teljesen egyértelmű, hiszen a 20. század végéig egész dinamikusan változott az olimpiai jégkorong keretek létszáma, így ezt is ellenőrizni kellett a levonások során). A jégkorong korrekció mellett aztán persze lehetne beszélni a négyes bobokról és a műkorcsolya párosokról, ahol szintén több sportoló lép jégre egy aranyéremért, illetve arról, hogy egy síelő vagy gyorskorcsolyázó akár 3-4 számban is elindulhat. Mivel itt egy hasonló erejű pozitív és egy negatív hatás találkozik, azt a salamoni döntést hoztam, hogy nem veszem figyelembe ezeket a tényezőket: az olimpiai csapatok létszámából csak a jégkorongozók létszámát vonom le (és adok hozzá egyet, mint a csapat virtuális versenyzői létszámát).

A negatívok iránt kutakodó elemzés nem várt mellékhatásaként a számítások során akaratlanul is meghatároztuk a legjobb hatékonysági arányszámokat is, így ha már itt vagyunk, akkor ránézünk az olimpiák hatékonysági nagyágyúira. Ismerve az aranyakat mindig kiemelten fontosnak tartó magyar gondolkodást, kezdjük akkor a csak arany alapján készített ranglistával!

Az eredmény egészen meglepő: a lista első két helyezettje, a Szovjetunió és Kelet-Németország már megszűnt, sőt az 5. helyen is egy már nem létező olimpiai csapat, a FÁK áll. (Gyors kiegészítés: a NOB hivatalos éremtábláiban Kelet- és Nyugat-Németországot, valamint a közös német csapatot külön olimpiai csapatként kezeli, és a Szovjetunió / FÁK / Ororszország csapatok eredményei is elkülönülnek.) A létező országok dobogóját a tradicionálisan nem téli sport nagyhatalomként kezelt Hollandia vezeti (elsősorban a kiváló korcsolyasportjának köszönhetően), a további pontszerző helyeken pedig két igazi téli nagyágyú (mindkét ország több, mint 1000 téli olimpikont adott a világnak), Norvégia és Németország található.

Az aranyérmesek hatékonysági listáján lejjebb tekintve azt látjuk, hogy a legrosszabb hatékonysággal Bulgária büszkélkedhet a szintén nem túl alpesi országnak 267 versenyzőt kellett hadba küldenie a hőn áhított aranyéremért: Ekaterina Dafovska 1998-ban Naganoban állhatott a dobogó tetejére 15 km-es biatlonban.

Igen ám, de a 0,37%-os hatékonyság mellett a bolgárok mégiscsak büszkék lehetnek egy aranyra – mi van azokkal, akiknek ez sosem sikerült?

Hát igen, itt majdnem megfogtuk magunkat, de szerencsére Románia még nálunk is több alkalommal próbálkozott hiábavalóan, 334 sportolójuknak nem sikerült eddig megszerezniük az aranyérmet. Sajnos a második helyen viszont már mi árválkodunk 241 olimpikonnal, viszont ha a jelenleg 3. Jugoszlávia várhatóan nem is fog megelőzni minket, jó esélyünk van arra, hogy Phjongcsang után a lettek mögé kerüljünk, hiszen a balti ország az új évezredben jellemzően kétszer akkora csapattal indul, mint mi, így a 11 fős különbség behozására idén sor is kerülhet. Aztán persze, ki tudja, ha ők vagy mi megszerezzük az aranyat, és erről a kétes dicsőséglistáról azonnal lekerülünk.

A figyelmes olvasók a bolgár és román éremszámokat látva sejthetik, hogy az éremszámmal kalkulált hatékonyságunkban sem lehetünk utolsók, de először nézzük meg az elsőket.

Igazán nagy eltérés nincs az élen a két kategória között, de azért új győztesünk van: a hollandok az ezüst és bronz érmeket lelkesebben gyűjtik, így ők rendelkeznek a legjobb éremszerzési hatékonysággal, gyakorlatilag minden 3. sportolójuk érmet szerez. Ez egyébként igaz a két megszűnt államalakulatra, Kelet-Németországra és a Szovjetunióra is. Új beugrók viszont a finnek, akik különösen balszerencsések ebben a kérdésben: megszerzett érmeiknek csak a negyede arany, így az előző táblában elmaradtak az élmezőnyből, most viszont felférnek a létező országok dobogójára. Érdekes amúgy, hogy igazán kiugró csodaország nincs a listánkban (azaz nincs 50 vagy akár 100%-os éremszerzési hatékonyság), igazán kiemelkedően kevés gurításból alapvetően két ország: Luxembourg (15 versenyzőből 2 ezüst) és Üzbegisztán (21 versenyzőből 1 arany) tudott érmet szerezni.

Ha ennek a listának az aljára nézzük, akkor örömmel nyugtázhatjuk, hogy a legrosszabb 6-ba nem is fértünk bele a teljes éremszámban, ezt a dicstelen kategóriát is a román barátaink nyerik. Magyarország a 37. helyen 2,49%-os hatékonyságot tud felmutatni, ami azt jelenti, hogy átlagosan minden 40. indulónk szerez érmet, így a matek alapján igencsak jönnie kellene a következő érmünknek, hiszen legutóbbi érmünk (1980 – Lake Placid) óta 140 magyar olimpikon járt a játékokon. Ez sajnos azt is sejteti, hogy az éremszerzési hatékonyságunkban 1980 óta igencsak sokat rontottunk, hiszen 1980 után még 101 atlétára jutott 6 érem, ami 16%-os hatékonyságot adna ki – amivel a jelenlegi lista 8. helyén állnánk.

A rend kedvéért azért emlékezzünk meg az éremhez nem jutó lelkes próbálkozókról is, akik közül az argentinok a leglelkesebbek: 154 versenyzőjük 1928 óta nem sikerült feljutni a dobogóra – ebben a különversenyben viszont legalább sikerült ezt megtenniük Görögország és Izland társaságában. 

Úgy tűnik tehát, hogy sikerült megnyugtató választ adni a címben szereplő kérdésre: tényleg mi vagyunk a legbénábbak a téli olimpiákon? Nem, dehogy: a bolgárok, a románok, a románok és az argentinok még nálunk is bénábbak! Túl sokat viszont nem ülhetünk a babérjainkon, hiszen közvetlen vetélytársaink jó szereplése könnyen veszélybe sorolhatja a nem különösebben erős pozícióinkat. Szerencsére az idei olimpia egészen jó esélyt ad arra, hogy felfele mozduljunk el, hiszen évtizedes várakozás után talán először állhatunk neki úgy egy olimpiának, hogy reális éremesélyeink vannak - ezúton is kéz és lábtörést a rövidtávú gyorskorcsolyás lányoknak és fiúknak!

Következő cikkünkben maradunk a téli olimpiáknál, és annak nézünk utána, hogy van-e köze a téli olimpiai sikerességnek a földrajzi elhelyezkedéshez? Spoiler alert: van!