Majdnem pontosan két évvel ezelőtt jelent meg blogunk első írása, amelyben azt kutattuk, hogy a 2017-es vizes vb-n elért eredményünk vajon mennyire tekinthető sikeresnek. A bejegyzés apropója az esemény utáni (részben) kritikus sajtóvisszhang volt, amit az igazságérzetem akkor nem érzett teljesen reálisnak, és egy kis történelmi összehasonlítás alapján akkor arra jutottunk, hogy a budapesti volt a magyar úszósport egyik legsikeresebb szereplése.

Ehhez képest Kvangdzsu után sokkal inkább pozitívabbnak tűnik a vb megítélése, ami persze nem meglepő, hiszen, ha ránézünk a medencés úszószámok éremtáblájára, akkor egészen szürreális módon a 3. helyen találjuk magunkat a 4 arannyal. Innentől kezdve persze inkább filozófiaivá válik a kérdés az érmek pontos értékéről, és valóban nehéz meghatározni, hogy tényleg mindent visz-e az arany vagy éppenséggel az összességében több érmet hozó teljesítmény a fontosabb?

Szerencsére olyan szempontból könnyű dolgunk van, hogy ez a blog két évvel ezelőtt már meghatározta a teljesítményértékelésre vonatkozó objektív szempontjait, amiben arra jutottunk, hogy a kiegyensúlyozottság igencsak fontos dolog, hiszen az úszósport dinamikus jellegéből adódóan néha csak századmásodpercek választják el a dobogós helyezéseket, így elég igazságtalan lenne csak az aranynak örülni. A módszer részletes leírása 2017-es posztban elolvasható, én most csak a legfontosabb tudnivalókat emelném ki:

1. Az összehasonlítás csak a medencés úszásra vonatkozik.
2. Egy adott vb sikerességét úgy határozzuk meg, hogy a magyar úszók által nyert érmek számát elosztottuk az összes elérhető érem számával.
3. Az egyes vb-kre vonatkozó arányszámok összehasonlításával viszonylag objektív képet tudunk adni azok sikerességéről.

A jobb memóriájú olvasók most már gyanakodhatnak, hogy a mostani 4 (arany)érem nem éppen a vb-teljesítmények krémjébe fog tartozni - a pontos képet pedig itt láthatjuk: 

Jól látható, hogy a 2019-es szereplés jelentős visszalépésnek tűnik az előző két vb kiemelkedő teljesítményéhez képest, de azért érdemes azt is hangsúlyozni, hogy ez az érték egyáltalán nem katasztrofális, a 18 eddigi vb középmezőnyébe, holtversenyben a 10. helyre fér be.

Meg hát ha gonoszak vagyunk, és önkényesen tényleg csak az aranyérmekre nézünk rá, akkor máris fordul a kocka, és minden idők 3. legjobbjának tekinthetjük Kvangdzsut. 

A biztonság kedvéért még azt is megnéztem, hogy a viszonylagos éremhiány nem köszönhető-e esetleg annak, hogy sportolóink idén éppen lemaradtak a bronzéremről, így készítettem egy összehasonlítást az érmek csillogásán túlmutató döntős szerepléseinken, ahol igazán durva különbség nem látszik. 

Egyébként gyakorlatilag az a helyzet, hogy szigorúan a döntőket nézve gyakorlatilag teljesen megegyezik Budapest és Kvangdzsu, 2017-ben 21 alkalommal jutott magyar sportoló döntőben, 2019-ben pedig 20-szor. A leosztás viszont igencsak máshogy sikerült, hazai pályán sok érem jutott, kevés arannyal, idén idegenben pedig kizárólag arany, de köret nélkül. Hogy kinek melyik jelent többet, azt én nem vagyok hivatott eldönteni, bár személyes véleményem szerint én az összesített éremszámban hiszek, amely mutatóban Kvangdzsu valóban nem mutatott sokat. Sebaj, a lehetőség adott a javításra, és reméljük az időeltérést is megszoktuk, ugyanis a közeljövőben Ázsiában (vb 2021-ben Fukokában, olimpia 2020-ban Tokióban) folytathatjuk az éremgyártást!