Pedig az alapkérdés olyan egyszerűnek tűnt: "Hol kellene NB1-es csapatoknak működnie, ha a lehető legnagyobb nézőszámot szeretnénk elérni?". Ám ahogy egyre inkább elmélyültem a témában, úgy éreztem, hogy a magyar foci szövevényes világa rengeteg kitérőre késztet, így végül egy viszonylag terebélyes út eredményeként jutottam el az ideális bajnokság rajtlistájához. Végül az olvashatóság érdekében ketté is szedtem a bejegyzést, így az első részben az alapproblémát mutatom be, majd olyan mellékes, de egészen izgalmas kérdésekre válaszolok, mint hogy:

Hány új nézőt hoz egy új stadion? Hány új nézőt hoz a feljutás? Mi lesz a 2017/18-as NB1-es szezon átlagos nézőszáma?

A hamarosan érkező második részbe pedig helyrerakjuk az országot, és az első részben megalapozott tudás alapján kialakítjuk a jelenleg elérhető legnézőbarátabb NB1-es mezőnyt! Vágjunk is bele!

1. A nézőszám-ügy

A magyar foci szerteágazó problémafájának egyik leggyakrabban elővett eleme a nézőszám, hiszen ezek a számok nyilvánosak, viszonylag objektívan áttekinthetőek, és mindenki számára könnyen értelmezhetőek. Az MLSZ legújabb kori futballreform stratégiájában is szépen végigkövethető a betervezett fejlődés, amely mind a válogatott, mind a klubfoci terén a 10000-hez közelítő nézőszámokat vár el. Míg a válogatottnál (különös tekintettel az EB-csodára) úgy tűnik, hogy a Groupama megtöltése még barátságos meccseken sem okoz nehézséget, és a portugálok elleni meccsre 8 óra alatt kapkodják az összes jegyet, addig az NB1 továbbra is kesereghet a maga 3000 körüli nézőszámával.

A 2016/17-es idényben egész pontosan 2692 néző látogatott ki egy átlagos NB1-es meccsre, ami egészen apró elmaradást jelent az előző idényhez képest, amikor 2705 volt az átlagos létszám. Ez az eredmény jól illeszkedik az utóbbi két évtized vigasztalan trendjébe, hiszen 2001 óta a 2500-4500 tartományban, annak is inkább az alsóbb régióiban mozognak a nézőszámok. Ez a viszonylag konstans adatsor egyelőre annyit árul számunkra, hogy az utóbbi évtizedek változásai, eredményei nem tudtak érdemi hatást kifejteni a meccsre járási kedvre. Mivel fociszakértők nem vagyunk, így a szakmai lépésekkel nem tudunk érdemben foglalkozni, ehelyett inkább egy jóval egyszerűbb fejlesztési ötletet dobunk be a közösbe: a demográfiát.

2. Mennyire ideális az NB1 területi és lakossági leosztása?

Elemzésünk alapfeltevése ugyanis az, hogy az NB1 jelenlegi csapatleosztása népesség-ügyileg nem ideális, így jelentős nézettségtartalékot tudnánk kihúzni a rendszerből, ha egy kicsit jobban allokálunk. Első körben azt nézzük meg, hogy tudnánk-e rövidtávon javítanunk a nézőszámot azzal, ha az NB2 és az NB1 mezőnyét nézőszám-növelési célzattal konszolidáljuk. Persze, nincs egyszerű dolgunk, hiszen az NB1-es tagság kérdése (jellemzően) a pályán dől el, de ha nézettséget akarunk növelni, akkor muszáj cselekednünk!

Első lépésben nézzük meg tehát, hogy pontosan hogy is néz ki az NB1 jelenlegi mezőnye demográfiailag:

A helyzetet kicsit megbonyolítja Budapest, hiszen amíg a vidéki csapatoknál viszonylag egyértelműen meghatározható az érintett település lakossága, addig a budapesti csapatoknál ez korántsem olyan egyértelmű. Szerencsére a jelenlegi négy első osztályú fővárosi csapat mindegyike viszonylag pontosan kerülethez sorolható, így legalább egy picit pontosabb becslést tudunk adni ahelyett, hogy Budapest 1,6 milliós lakosságát dobnánk be a táblába. A „besorolás” kategóriát teljes mértékben önkényesen mi hoztuk létre, részben a Wikipedia Magyarország településeinek lakossága oldalán használt katerogizálás, részben saját egyéni érzéseink alapján. A térképre vetítve pedig egész pontosan így néz ki az NB1 mezőnye.

A térképre és a besorolásokra ránézve viszonylag könnyen megállapítható, hogy a jelenlegi allokáció nem feltétlenül ideális:

• Az ország 19+1 megyéjéből mindössze 5+1 van képviseltetve az első osztályban.
• A 8 nagyvárosi csapat mellett 4 kistelepülés csapata található a ligában, akik jóval kisebb lakossági merítésből tudnak szurkolókat becsábítani. Különösen kellemetlen, hogy ebből a 4-ből 3 csapat egy másik NB1-es nagyváros közvetlen közelében működik, így a földrajzi lefedettséget sem növelik érdemben (Videoton – Felcsút, Diósgyőr – Mezőkövesd, Debrecen – Balmazújváros). A Paks legalább egy focival nagyon gyengén ellátott régióban működik, de mivel a település nem egy régiós központ, nem valószínű, hogy a Dél-Dunántúl lakói tömegesen zarándokolnak az atomvárosba NB1-es meccset nézni.
• Nyilván az is kérdéses, hogy valóban ideális-e, hogy 4 fővárosi csapat van a ligában, de figyelembe véve az ország hagyományos vízfejűségét, és azt, hogy a Közép-Magyarországi régióban kb. 3 millió ember ér, a 33%-os budapesti részarány nem tűnik különösebben túlzónak.

3. Hány szurkolóra számíthat egy NB1-es csapat?

Népesség-allokáció szempontjából tehát a lista alsó négy elemével kapcsolatosan vannak fenntartásaink, de mivel ez az elemzés nem akar arra korlátozódni, hogy Magyarország x legnagyobb települését kívánná az NB1-be tolni, ezért figyelembe veszünk egy sokkal kiszámíthatatlanabb szempontot, azaz a valós nézőszámokat. Az elérhető nézőszámokból kiindulva megpróbáljuk leképezni minden csapat reális, standard nézőszámát: ez az a szurkolói szám, amelyre az egyes klubok a korábbi évek nézőszámai, az azokban rejlő trendek alapján számíthatnak. Mivel elemzésünk folyamatosan távolodik a valóság szigorú kereteitől, ezért nem szeretnénk a stadionépítési projektek miatt jelenleg akár otthonától 100 kilométerre játszó csapatok értékeit hamisan alacsonyan hagyni, így ezt a jelenséget a becslés során kompenzálni fogjuk.

Nézzünk rá tehát először a 12 NB1-es csapat nézőszámaira a legutóbbi öt teljes szezonban:

(Kékkel jelöltük azokat az idényeket, amikor az adott csapat többségében nem székhelyén játszotta mérkőzését – jellemzően stadionépítési okokból. A budapesti csapatok városon belüli albérleteivel nem korrigálunk, nincs miért. Narancssárgával jelöltük az NB2-es szezonokat, ahol értelemszerűen alacsonyabb nézőszámokra lehet számítani – ennek pontos kezelési módszertanát később mutatjuk be.)

A táblázat értékeit megtekintve hamar megismerkedhetünk a magyar foci lenyűgöző őskáoszával: statisztikus legyen a talpán, aki bármiféle lineáris trendet képes összeállítani a jobbra-balra ingázó számokról – szerencsére matőr fociszurkolóként azt látjuk, hogy szinte minden változás, kiugró érték mellett egy-egy adatokkal nehezen leírható sztori van. Ennek megfelelően a nézőszámok becslésének korlátozottan tudunk a matematikára támaszkodni, így az általunk meghatározott értékek számításának módját szövegesen is megindokoljuk.

• A Ferencváros – magyar viszonylatban amúgy is kiemelkedő – nézőszámát jelentősen megdobta a Groupama Aréna 2013-as megnyitása, ám ennek hatása évről évre kiveszni látszik, minden évben legalább 500-zal csökkent a szurkolói létszám a zöldeknél. Mivel a linearitás gyanúját itt tudjunk leginkább megtalálni, így a Fradinál továbbvisszük a csökkentést, de annak ütemét azért lassítjuk az idei kiugró 13%-hoz képest.
• A Diósgyőr az előző szezont folyamatosan vándorlásban töltötte, szurkolói száma mégsem esett vissza drasztikusan ebben az évben – furcsa módon az otthon töltött szezonokban sokkal dinamikusabb volt a visszaesés íve. Új stadion ide vagy oda*, a Diósgyőr jóindulatúan az előző négy otthon töltött szezonjának átlagát kapja meg.

• Oda-vissza pattog a Debrecen nézőszáma, és ki tudja, hol áll meg. Az új Nagyerdei Stadion megnyitása okozta kiugró tüske villámgyorsan foszlott semmibe, az utóbbi 3 évben pedig mindháromszor 3-assal kezdődött a szurkolói létszám. Bár a csapat tulajdonlása körüli fennforgás nem feltétlenül pozitív hatású, a nézőszám alakulását határozottan befolyásoló tények hiányában egyelőre középutas módon a tavalyi nézőszámukat kapja vissza a DVSC.
• A Videoton ideiglenes otthonának kapacitásait az utóbbi két évben a maximum közelébe járatta, és bár a foci nem az első számú sport Fehérváron, az új stadion megnyitása várhatóan egy jelentős kiugrást fog okozni az amúgy is élcsapat piros-kékeknél. A stadion varázsával azonban mi nem akarjuk torzítani a számainkat, így a Vidinél az utolsó 3 otthon töltött szezonjában feltűnő aprócska növekedési ívet folytattuk.
• A 2015-ben visszajutó Vasas esetében érdekes, hogy az utolsó NB2-es és az első NB1-es szezon között alig van különbség nézőszámban, bezzeg idén sikerült, több mint 50%-t növekedni. Ez a lelkesedés minden józan logika szerint a 2016 őszi tiszavirág életű Vasas-csodára vezethető vissza, így a bajnokesélyesség elmúlásával én óvatosan csökkenteném az elvárásokat, és a két legutóbbi NB1-es szezon átlagát írom a Vasashoz.
• A konzisztencia mintaképe az Újpest, ahol nagyon stabilan beállni látszik a 2500 körüli nézőszám: a Szuszába visszaköltözés talán pozitívabb trendeket indíthatna el, de a jelenlegi szurkolói feszültségek nem segítik a csapatot, én így inkább a lassú csökkenő trendet tartom meg a következő szezonra.
• A friss bajnok kispestiek évről évre óriásit hadakoznak a nézőszámokkal, kevés sikerrel – mindenesetre a tavalyi kiváló szereplés sokéves csúcsot hozott a Honvédnak. A Vasashoz hasonlóan én ezt a nézőszámot is fenntarthatatlannak tartom, ami az új szezon 3 hazai meccsének hazai számai is erősítenek, így itt is az utolsó két év átlagát használom.
• A Mezőkövesd történelmének két NB1-es szezonjában is 2000 fő feletti átlagot hozott, de másodszorra – az újdonság varázsának elmúlásával – már csak 20%-kal kevesebb néző volt kíváncsi a sárga-kékekre. Ezt a tavalyi 2100-as értéket idénre is kivetítjük nekik.
• Az NB1-es nézettségi listák alsóházának örök tagja a Paks, ahol a régóta tartó NB1-es tagság ellenére (vagy miatt?) sem látszik az előretörés íve, a csapat létezése óta az 1500 főt jellemzően alulról súroló közönséget kap, úgyhogy ezúttal megkapják az utóbbi 5 év átlagát.

4. Hány nézőt ér egy feljutás?

A becslésekből már csak a két újonc hiányzik, de ugye itt szembesülünk a problémával, hogy a feljutók legfrissebb nézettségi adatai NB2-esek, és félve, de azért bízunk abban, hogy van egy NB1-es faktor, ami feljutás növeli a nézőszámot. Így tehát inkább nem keresgélünk az új csapatok múltjában korábbi NB1-es adatokat (a Balmaznál hiába is keresnénk), ehelyett inkább egy általános törvényszerűséget próbáltunk meg megmérni: mennyit is ér nézőszámban egy feljutás? Nézzük meg az utóbbi 5 év adatait!

Az utóbbi öt év feljutó-párosait áttekintve, megerősítve érezhetjük az elméletünket, 10-ből 9 esetben valóban nézőszám-emelkedést láthatunk, az Egert pedig ezzel a lendülettel ki is vesszük a mintánkból. Na, nem önkényes okokból, de ha valaki esetleg nem emlékezne, akkor az újkori Egri FC bajnoki szereplése egy óriási kabaré volt: a villanyvilágítással nem rendelkező egri pályán szikrázó napsütésben sem lehetett mérkőzést rendezni, így a túl nagy gyökerekkel amúgy sem rendelkező csapat rendre Diósgyőrben és Debrecenben játszotta „hazai meccseit”, ami végül egy elképesztő, 56 nézős Pápa elleni derbiben csúcsosodott ki. Az Egri FC azóta megszűnt, a hevesi megyeszékhelyet legmagasabb szinten a megyei II. osztályban képviseli labdarúgócsapat.

A többiek adatai viszont bizakodásra adnak okot, a 9 feljutó nézőszáma hol leheletnyivel, hol háromszorosára nőtt, viszont a növekedési ráta pontos okai nem egyértelműen visszafejthetők, így megelégszünk azzal, hogy a 9 értékből átlagot vonva 1,66-os szorzóval jutalmazzuk a feljutó csapatokat az NB2-es nézőszámukhoz képest. Ezt a logikát követve a PAFC-nál 1688, míg a Balmazújvárosnál 1350 nézőre számítunk az új szezonban.

5. Hány nézőt hoz egy új stadion?

Most, hogy a számaink megvannak, nézzük meg, hogy hogyan is állunk a becsült standard nézőszámokkal: a csúcstartó 6280-as FTC és a sereghajtó 1350-es Balmaz között 2854 fős átlagnézőszám jön ki abban az ideális világban, ahol a DVTK, a Vidi és a Haladás is a saját otthonában tud pályára lépni.

A további elemzésben ezt az úgynevezett „standard” nézőszámot visszük tovább, viszont ha már ennyit dolgoztunk, akkor az érdekessé kedvéért nézzük meg, hogy számításaink alapján milyen nézőszám várható a 2017/2018-as szezonban! A standard nézőszám becslésünket a lehetőségekhez képest pontosnak tartom, de egy fontos faktort nem kezel: a jelenleg elérhető információk alapján a három jelenlegi albérletes csapat még ebben a szezonban meg fogja kapni a pályáját, így a nézettségi adatsor dinamikájában jelentős változásokra számíthatunk. Ennek megfelelően először azt kell kiderítenünk, hogy hány nézőt hoz egy stadion rövid, és hosszú távon?

Sajnos a stadionépítési program eredményei még annyira fiatalok, hogy igazán megbízható adatok nem állnak rendelkezésünkre, de az egyre világosabban kirajzolódik, hogy az új stadion rövid távon tud nézettség-emelkedést előidézni, de ez a hatás nem tart örökké. A program 3 első osztályú csapatot érintett eddig markánsan (a PAFC-nál nehezen értelmezhető a stadion előtti nézettség), így most az ő adataikat próbájuk meg értelmezni, és megpróbálunk konkrét arányszámot adni a nyitás előtti és utáni szezon nézőszámaira.

• FTC: A Groupama Stadion 2013.09.22-én debütált, ahol egy jó érzékkel idesorsolt derbivel megközelíthetetlennek tűnő 22.094 szurkolót sikerült hoznia az FTC-nek. Mivel a stadioncsere a 2013/2014-es szezon első szakaszában történt, így a két szezon merev összehasonlítása helyett finomabban számolunk. Az utolsó „albérletes” szezont, 2012/13-at elfogadjuk benchmarkként, hiszen a megboldogult Puskás Stadion szinte a hazai pályával megegyező lokáció volt a fradisták számára, viszont levesszük a kettő darab, általam már ismeretlen okokból Győrben játszott hazai meccs értelemszerűen lefele kilógó nézőszámát, ellenben hozzápakoljuk a 13/14-es szezon, még szintén a Puskásban játszott 3 meccsét. Értelemszerűen így a 13/14-es referenciaszezonból is levesszük az első három meccset, de ez mindössze 5 nézővel csökkenti (!) az átlagot, szóval túlságosan nagyot nem torzítunk. A Fradi számára tehát az új stadion 25%-os növekedést hozott az első évben.
• Debrecen: A Nagyerdei Stadion sikertörténetnek indult, a 2014.05.10-ei Újpest elleni nyitómeccsen, majd az ezt követő Honvéd elleni meccsen egyaránt 20.000 néző jelent meg, a stadion a vendégszektort leszámítva teljesen megtelt. Ez a lendület azonban olyannyira megtört, hogy az arénában játszott első teljes szezonban (2014/2015) a Loki újkori történetének egyik legrosszabb nézőszámát produkálta, mindössze 3557 nézővel. Ha csak az éves statisztikákra nézünk, akkor a felületes szemlélő számára még rosszabb kép mutatkozik, hiszen amíg az új stadion első éve 3557 nézőt hoz, addig az előző szezon (2013/2014) átlaga 7500-ra ugrik, tehát az új stadion megfelezte a debreceni közönséget. Ennek megfelelően apró korrekcióra van szükségünk, így a két durván torzító nyitómeccset virtuálisan átemeltük a 2014/2015-ös szezonra, és így már egy sokkal reálisabb, mégis erőteljesen szomorú 3%-os növekedést kapunk. (A Debrecen egyébként nem játszott albérletben, az Oláh Gábor utcai stadion működött az építkezés alatt, így ezzel nem kellett korrigálnunk.)
• MTK: A nézők tekintetében amúgy is speciális helyzetben lévő MTK-t igyekszünk hímestojás-szerűen kezelni a tendenciák pontos felmérése érdekében. Korábban azt írtuk, hogy a Budapesten belüli költözködést nem korrigáljuk az elemzésünkben, de mivel a kék-fehér szurkolóknak Kispest helyett gyakran a kevésbé közeli Dunaújváros felé kellett fordulniuk, ezért összehasonlítási alapként az utolsó, valóban otthon játszott szezont vettük elő, 2012/13-ban pedig átlagosan 1380-an nézték a helyszínen az MTK meccseit. Nos, az új stadion avatása az MTK-fanokat nem hozta különösebben lázba, a Gyirmót elleni 2016.10.22-ei nyitón mindössze 1183-an jelentek meg. Az új stadion elsőéves teljesítményét végül az MTK egyre élesedő (de végül sikertelen) kiesés elleni harca, illetve a lelkes stadionturista vendégszurkolók egész szépen feltornászták, és végül 2327-es átlagot zártak, ami gigantikus, 69%-os emelkedéshez vezetett. Sajnos a hosszú távú következtetések levonásának lehetőségét ellopta tőlünk ez a fránya kiesés, de azért őszintén kíváncsi vagyok arra, hogy mit mutat az új Hidegkuti az NB2-ben.

A három stadionnyitást áttekintve tehát a következő két, közepesen megalapozatlan feltevést (hiába, kicsi a minta) tudjuk kialakítani:

• Egy új stadion várhatóan a kapacitása felső korlátjait súroló nézőszámmal tud debütálni az NB1-ben, de ez a giga-érték semmiképpen nem fenntartható (Debrecen: 20.000 vs 5.500, FTC: 22.094 vs. 7.433 néző a gigameccsen, majd a következő „normál mecsen”).
• A stadionépítésnek valóban van nézőösztönző hatása, de ha a csapat teljesítménye nem kiugró, akkor a feltűnő új szurkolók szépen elszivárognak. A Debrecen már szinte a stadion átadása évében, a Fradi meg várhatóan idén csúszik a stadion átadását megelőző szint alá.
• A három csapat a lehetőségekhez képest jól lefogja a magyar futballközeget, van itt népszerű és népszerűtlen fővárosi klub, valamint vidéki fellegvár is, így botor módon egy egyszerű átlagot vonunk a nézőszám-növekedésekből, ami egész pontosan 32% - tehát várhatóan ennyivel növekszik egy csapat nézőszáma a stadionátadást követő évben. 

6. Hányan leszünk idén az NB1-ben?

És mivel ezt az egész kitérőt csak azért tettük, hogy jobban meg tudjuk tippelni az idei év nézőszámait, most akkor itt az ideje is rátérni is erre a kérdésre:

Az építkezésekről elérhető információk alapján megkíséreltem megbecsülni az idei valós nézőszámot: ehhez az előző évek albérleti nézőszámát vettem alapul az idei albérleti szezonokra vonatkozóan, majd az új stadionban játszott meccseknél a korábban kalkulált standard nézőszámunkat szoroztam meg az általunk mért 32%-os stadionnyitási bónusszal a Vidi és a Hali esetében. Mivel ez a 32%-os ráta úgy jön ki, hogy tartalmazza a nyitómeccs(ek) szélsőértékeit és az elkerülhetetlen megfogyatkozást, ezért a várhatóan a szezon végén megnyíló diósgyőri stadion esetében nem lenne korrekt az elmúlással számolni: minden okunk van azt feltételezni, hogy a DVTK hazai meccsein az amúgy is lelkes szurkolók össze fogják hozni a telt házat.

-

Így tehát, felelősségünk teljes tudatában a következő becslést tesszük az idei nézettségekre:

Örömteli hír, hogy az albérlet-helyzet javulása megérzésünk szerint ahhoz fog vezetni, hogy a 2 feljutó kistelepülés negatív hatása ellenére is feljebb toljuk a nézettséget, és a 2017/18-as szezonban tavalyhoz képest 6%-ot javítva 2858 néző látogat majd ki egy átlagos mérkőzésre – kristálygömbünk szerint.

Elemzésünk második részében a módszertani alapok ismeretében lecsapunk Magyarország focidemográfiájára, és összerakjuk az igazán nézőgazdag NB1-et.